ILO levél


 Létrehozva    25 máj 2020 : 07:18
 LIGA, ILO, FKDDSZ    FKDDSZ

ILO panasz a koronavirus alatti kollektív tárgyalások miatt.

 

Mr. Guy Ryder

Secretary General

ILO

Freedom of Association Committee

 

Subject: kollektív tárgyalási jog korlátozása



Tisztelt Főtitkár Úr!

 

A koronavírus járvány miatt Magyarországon az Alaptörvény 53. §-a alapján bevezetett veszélyhelyzet, s az ezen időszak alatt alkalmazható különleges jogrend keretében a magyar Kormány több, a munkavállalókat érintő intézkedést vezetett be. Ezeknek az intézkedéseknek a célja hangsúlyozottan a munkahelyek megtartása.


A különleges jogrend alatt bevezetett több jogszabály jelentős mértékében érintette a kollektív tárgyaláshoz való jogot és a már megkötött kollektív szerződéseket. A kormányrendeletekben, a munkaviszonyokat érintő rendelkezések esetében a jogszabály kimonda, hogy a veszélyhelyzet alatt az azokkal ellentétes kollektív szerződéseket nem lehet alkalmazni.

Tisztában vagyunk azzal, hogy veszélyhelyzetben az ennek leküzdéséhez, káros következményeinek kezeléséhez szükséges, indokolt és arányos mértékben akár a kollektív tárgyalások lehetősége vagy már megkötött kollektív szerződések alkalmazása is korlátozható. Sérelmesnek tartjuk ugyanakkor, hogy a veszélyhelyzetre vonatkozó rendelkezések egy része lényegében a munkaviszonyt érintő minden kérdésben teljes mértékben vagy az indokoltnál lényegesen hosszabb időre teszi gyakorlatilag lehetetlenné az önkéntes kollektív tárgyalásokat, annak ellenére, hogy azt a kormányrendeletek nem tiltják kifejezetten.

 

Munkavállaló és munkáltató egyéni megállapodásának a Munka Törvénykönyvétől való eltérési lehetősége
 

A koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnal intézkedésekről szóló 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdése szerint „a munkavállaló és a munkáltató az Mt. (Munka Törvénykönyve) rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek.”

Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy a munkavállaló és a munkáltató megállapodással az Mt-nek a munkavállalókat minimális védelmét garantáló rendelkezésektől (pl. minimálbér, munkaviszony munkáltatói megszüntetésének védelmi szabályai, az egyes sajátos tulajdonságokkal rendelkező /pl. kisgyermekes anyák, gyermeküket egyedül nevelő szülők, stb./ munkavállalókra vonatkozó védelmi szabályok, stb.) is el lehessen térni lényegében korlátlan mértékig.

Ezzel a szabály – közvetve – azzal jár, hogy a munkáltatók a veszélyhelyzetben kikerülhetik a kollektív tárgyalásokat, s mellőzhetik a már megkötött kollektív szerződéseket is azzal, hogy az általuk a veszélyhelyzetben szükségesnek tartott intézkedéseket egyéni megállapodásokkal érjék el. A munkavállalók egy ilyen bizonytalan helyzetben a munkahelyük megőrzése érdekében könnyebben győzhetőek meg a számukra kevesebb védelmet nyújtó megállapodások aláírásáról a munkahelyük remélt megtartásáért cserében.

A magyar Alaptörvény szerint Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait (Alapvetés Q) pont), amelytől veszélyhelyzetben sem lehet eltérni - hacsak maga a nemzetközi jog nem teszi ezt lehetővé – (Alaptörvény 54 § (2) bekezdés). Magyarország az ILO 98. sz. egyezményét ratifikálta, amely 1957. június 6-án lépett hatályba.

A szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. sz. ILO egyezmény 4. cikke írja elő a munkáltatók és munkavállalók közötti önkéntes kollektív tárgyalások elősegítésére vonatkozó kötelezettséget az államok számára. A hivatkozott kormányrendeleti rendelkezés e kötelezettséggel ellentétben elősegítés helyett a kollektív tárgyalások és kollektív szerződések alkalmazása ellen hatnak.

Az ILO Szervezkedési Szabadság Bizottságának értelmezésében – bár veszélyhelyzetben – a kollektív tárgyalási jog és a kollektív szerződések hatálya korlátozható, ez azonban csak kivételes intézkedésként, a szükséges mértékben és ésszerű időtartamra korlátozható továbbá ezeket az intézkedéseket megfelelő biztosítékoknak kell kísérniük a munkavállalók életszínvonalának megvédésére.

A munkavállalók és munkáltatók számára az Mt-től biztosított teljes körű eltérés megállapodásának biztosítása a kollektív tárgyalásokat és a már megkötött kollektív szerződések alkalmazását a gyakorlatban nemcsak korlátozzák, de akár teljes mértékben szükségtelenné és ezáltal lehetetlenné teszik, amely lehetőség – álláspontunk szerint – túlmegy a szükséges mértéken. Ennek a helyzetnek az ideiglenes volta pedig lényegében a veszélyhelyzet hosszától függ, amely ma még nem belátható, s így akár a korlátozás „ideiglenes” voltát is megkérdőjelezheti. A kormányrendelet 6. § (4) bekezdése ezért sérti a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. sz. ILO egyezmény 4. §-ában megfogalmazott szabad és önkéntes kollektív tárgyalások lehetőségét.  

 

Kollektív tárgyalási jog korlátozása a legfeljebb 24 havi munkaidőkeret elrendelése esetén
 

A fentiekhez hasonlóan korlátozza a kollektív tárgyaláshoz való jogot a veszélyhelyzetben elfogadott 104/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 4. §-a is, amely lehetővé teszi, hogy a veszélyhelyzetben a munkáltató által egyoldalúan elrendelhető legfeljebb 24 havi munkaidőkeret vagy az egyébként az előző pontban írt kormányrendelet 6. § (4) bekezdése szerint megállapodásnak megfelelően „elrendelt munkaidőkeret szerinti foglalkoztatást a veszélyhelyzet megszűnése nem érinti”. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a veszélyhelyzet alatt elrendelt, de annak megszűnésekor még folyamatban lévő munkaidőkeret annak végéig fennmarad a veszélyhelyzet megszűnése ellenére.

A hatályos Munka Törvénykönyve a munkáltató által egyoldalúan elrendelhető négy, esetenként hat hónapot meghaladó mértékű (legfeljebb h36 hónapos munkaidőkeret elrendelését csak akkor teszi lehetővé, ha erről a munkáltató kollektív szerződésben állapodik meg a szakszervezettel. Ezen felül pedig a törvényben meghatározott 4/6 havi referencia időt is csak kollektív szerződés emelhet fel legfeljebb 12 hónapra. (Mt. 94. § (3) bekezdés és 99. § (7) bekezdés).

A veszélyhelyzetben a munkaidőkeret (legfeljebb 24 havi) egyoldalú munkáltatói elrendelése vagy a már elrendelt munkaidőkeret legfeljebb 24 hónapra történő egyoldalú munkáltatói meghosszabbítása ezekben az esetekben is korlátozza a korábban meglévő (kizárólagos) kollektív tárgyalási jogot. Ez a korlátozás – álláspontunk szerint – veszélyhelyzetben sem lépheti túl a korlátozás céljához szükséges és arányos mértéket, beleértve annak ésszerű időtartamát is. A legfeljebb 24 hónapos munkaidőkeret a veszélyhelyzetben, sőt akár azon túl is már nem tekinthető ideiglenes jellegű korlátozásnak, s ezzel sérti az ILO 98. sz. egyezmény 4. cikkében meghatározott szabad, önkéntes kollektív tárgyalások elősegítésének nemzetközi jogi kötelezettségét.

 

Kérésünk: Az ILO (Szervezkedési Szabadság Bizottsága) vizsgálja meg a két kormányrendelet hivatkozott pontjait abból a szempontból, hogy azok összhangban vannak-e az ILO 98. sz. egyezménye 4. cikkének a szabad és önkéntes kollektív tárgyalásokra vonatkozó követelményével a jelen koronavírus járvány miatti veszélyhelyzetben, illetve – a munkaidőkeret esetében - azt követően is.

Amennyiben a hivatkozott rendelkezések sértik az ILO 98. sz. egyezményét, kérjük, hogy az ILO hívja fel a magyar kormányt a magyar jognak az ILO egyezménnyel való összhangja sürgős megteremtésére.

 

Budapest, 2020. május 7.


Az eredeti levél másolata ITT megtekinthető!



Hírkategóriák